Róma 2.rész - Rendhagyó útikalauz az Örök Városhoz


Ahogy ígértem az első részben  , ugorjunk fejest a hömpölygő dolce vitába, úgyis itt épp elég fagyosak a nappalok és éjszakák mostanában. 


Nem vállalkozom mindenre kiterjedő város bemutatásra, mert ahhoz 20 rész is kevés lenne,  de szívesen átadom pár személyes tapasztalatomat, amik miatt én különösen rajongok a városért. 
Szeretném, hogy Ti is érezzetek picit valamit az igazi római életérzésből. 



Legelőször is, bár most épp jólesne a forróság, azért  ha lehet mégse a nyári meleg napokat válasszátok. Lehet, hogy akkor nem fog meggyőzni a városJ… 

Nem csak a forróságot ömlesztő monumentális kőépületek , de az egymásnak feszülő turisták is elég  nehézkessé teszik nyáron a lélegzést a városban.
Tavasszal és ősszel már az idő kellemesebb, a tömeg nem sokkalJ.  Ne féljetek télen menni!!! Most januárban is 18 fok volt és ragyogó napsütés. A legjobb!

Kezdjük a piacokkal, mert azokat mindenhol imádom! 



Szerintem a piacokon lüktet a városok szíve….szín, illat kavalkád…. autentikus helyi arcok, dialektusban kiabáló kofák… Rómában a legeredetibb és legbelvárosibb a  Campo dei Fiorin van, Giordano Bruno szobrának árnyékában. …. vibráló, színes zöldségek és gyümölcsök, valamint virágok között sétálgathattok délelőttönként… 





A sarkon ne hagyjátok ki a híres Forno-t (pékséget), mennyei margherita pizza szeletet vehettek nála.Ti mondhatjátok meg, nyelvtudás híján mutogatva, hogy mekkora darabot szeretnétek. Lemérik,zsírpapírban a kezetekbe nyomják és már falhatjátok is. 
Klasszikus és a legjobb!! 

Viszont ne üljetek le a téren egyik pizzeria vagy  étterem szentélyébe se… csúnyán turista lehúzó helyek. 
Aki azonban nem borzad el a káosztól és szeméttől, nézzen vissza a térre 2 körül, amikor zárnak a piacok….. nem mindennapi a látványJ.

Ne hagyjátok ki a környék régiség boltjait se,  csodákra lehet lelni.  Valentino, Gucci , Burberry táskák…bőrkabátok…. bakelit lemezek, régi írógépek…. Ecseri feeling olasz módra.

Ücsörögjetek este a szomszédos kis tér ( Piazza Farnese) hatalmas római fürdőkádakat idéző szökőkútjainak a szélén…. Fellini filmjeiben érezhetitek magatokat…


Ha elég kényelmes a cipőtök (ezt mindenképp javaslom!) akkor ahol csak adódik rá alkalom menjetek fel-fel-mindig fel, minél magasabbra… óriási élmény a római háztetők terrakotta színe a zöldellő píneákkal, tetőteraszokkal, sirályokkal. Vigyázzatok velük, mert pofátlanul még a kávézó asztaláról is ellopják az orrotok elől a falatokat, ha nem vagytok elég szemfülesek. 




Buszra amúgy is csak végszükség esetén szálljatok.... 

Egyrészt mert sétálva lehet megérezni a város lüktetését, másrészt mert a római buszközlekedés tényleg katasztrófa.  Menetrendet ne is nézzetek, teljesen felesleges.... van, hogy fél óráig egy busz se jön, de aztán három egymás után.... de ez se jelent semmi biztosat, mert olyan csiga lassúsággal döcög a kaotikus közlekedésben, hogy sokszor gyalog előbb célba értek. 

Sétáljatok fel az Aventino- ra (ez egyike a 7 dombnak, melyekre Róma épült) Itt az illatozó narancsligetet égbekiáltó pineák övezik. Mindig  van a sarkon egy utcai zenész, aki őrületes hangulatot teremt. "O sole mio" típusú  háttérzene a körpanorámához, ami a teraszról nyílik. 
Itt egyszerűen jó lenni…….megáll az idő…



Ha innen lesétáltok ne próbálkozzatok  az Igazság szájába (Bocca della veritá) bedugni a kezeteket, mert az utóbbi 5-10 évben kígyózó vágott szeműekből álló sort kell kiállnotok az „élményhez”…. bár megnyugtató, hogy nem harapta még  le senkinek a kezétJ.  

Sétáljatok inkább át valamelyik szépséges kőhídon a Tevere túlsó partjára…és bolyongjatok a Trastevere negyedben.  




Remek kis trattoriák vannak, nem átverős, autentikus  helyek.

 A Bar  San Calisto, a helyiek törzshelye, egy élmény…. annyira autentikus, hogy már-már félelmetesJ. Mindig tele van focit néző, söröző, kávézó helyi férfiegyedekkel…akik nem kis hangon tárgyalják a napi történéseket. Kutyák, művészlelkek, transzvesztiták….minden előfordul itt.



És persze igyatok finom espresso-t, vagy amit a rómaik még jobban kedvelnek: espresso macchiato-t…. (espresso egy csepp tejhabbal, de tényleg egy cseppel, nem amerikai gyorséttermes változat 



Egyetek rengeteg pizza szeletet az utcán, fillérekért…Rómában ez a legegyszerűbb, legolcsóbb és leggyorsabb módja az étkezésnek. Nem csak finomak, de ők még ezekből is műalkotásokat kreálnakJ….



Na és persze fagyizzatok.... az egyik top tipp a Gelateria Giolitti,  a kötelező turista útvonalon fekszik, a Piazza Navonáról  a Trevi kúthoz vezető utcácskák egyikén. Nem csak a híre jó, a fagyijai és sütijei is tökéletesek.

Ha már a gyomrunknál tartunk, ne hagyjátok  ki az articsókát római módra (carciofi alla romana) , egyszerűen párolva, de olyan omlós és krémes, hogy most is megéheztem, ahogy rágondolok. Nem beszélve a mozzarellával töltött sült cukkini virágról….nincs párja sehol a világon!



S ha megszomjaztok, igyatok bátran az utcai kutakból. 

Szinte mindből ivóvíz folyik, amelyikből mégsem, azt tábla jelzi. (ha épp le nem szedték:))  "Aqua non potabile " felirattal. De ha nem vagytok szomjasak akkor is lessétek a kutakat, annyira gyönyörűek! ... és nem csak a világhírűek, amelyeket pl a zseniális Bernini alkotott, mint pl a Folyók kútja a Piazza Navona-n, vagy a turistáktól szinte megközelíthetetlen Trevi kút... hanem az összes, "apróbb"... gyönyörű kőfaragások, vicces formák.... Róma a kutak városa (is). 



És ha már nem először jártok Rómában, vagy  hosszabb időre ruccantok ki, mint a „kötelező” római vakáció (ilyen amúgy nincs, az én példám bizonyítja a legjobban, hogy Rómából sosem  elég!!!!!!!!!!!) szóval ha mégis, bármilyen okból úgy érzitek jól esne a sok antik rom, barokk szökőkűt és idegesítő souvenir árus után egy kis friss fuvallat testnek, léleknek, akkor üljetek fel a Piramisnál a római HÉV-szerűségre és fél óra alatt zötyögjetek ki Ostiába, a tengerpartra…. 



Különösen strand szezonon kívül nyújt felüdülést. 

Csend, béke, homok, hullámzó tenger,  lágy fuvallat… és a végtelen érzése….ezt kapjátok  cserébe.….(igaz, mostanában a maffia rosszaskodott arrafelé, azért ne féljetek. A turisták biztonságban vannak.)  

Vegyetek egy jó kis koktélt és időzzetek a pálmafák alatt mielőtt visszatértek a motorok zajától hangos, pörgő római birodalom bölcsőjébe. 





Visszafele még leszálhattok a Via Appiánál egy sétára. A lemenő nap fényében a pineákkal övezett antik köves úton mindennél jobban érezni fogjátok  az antik világ  szellemét…

Rómában lenni jó… hiába dekadens, mégis érezni, hogy valaha a világ urai voltak…. egy birodalom romjain  ma is csak ehhez méltóan lehet élni. Ezt is teszik. Jól teszik;).

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések